Rosszindulatú kibeszélés, gúnyos pusmogás, kártékony híresztelés? Dehogy!
A pletyka valójában két ember beszélgetése egy harmadik személyről, aki aktuálisan nincs jelen. Egy olyan tevékenység, ami egyidős az emberi beszéd megjelenésével, funkciójában pedig a főemlősöknél megfigyelhető kurkászáshoz hasonlítható. Kutatások alapján nem igaz az az elterjedt nézet sem, miszerint a nők többet pletykálnak, mint a férfiak. Valójában egyenlőség van a nemek között. Valamint kimutatták, hogy a beszélgetéssel töltött időnk 65- 80%-át teszi ki pletykálás (bár van, akinél jóval több), ami az esetek háromnegyedében semleges információk megosztásáról szól.
Örülj a pletykának, mert ha nem örülsz, akkor is a mindennapok része.
Tanulhatunk egy pletykából? Például, egy munkatárs arról mesél, hogy XY kolléga milyen sok betegszabadságot vett ki, pedig nem is voltak komoly tünetei, ezzel gyakorlatilag cserbenhagyta a többieket.
A fentebbi beszélgetés során megtudhatjuk, hogy az adott munkakörnyezetben:
Mivel a téma egy harmadik személy viselkedése, direkt konfrontáció nélkül ismerjük meg mennyire közös az értékrendünk a kollégákkal, és nyerhetünk betekintést a munkahelyünk vállalati kultúrájának íratlan részleteibe. 1985-ös Szilikon Völgyben zajlott kutatás szerint az új alkalmazottak beilleszkedését nagyban segítették a pletykák (mindenképpen jó volt tudni például azt, hogy mit mondjon, és mit ne mondjon az illető a főnöke előtt).
A pletyka segít navigálni a világban, növeli az önértékelést, inspirál, csökkenti a vérnyomást. Feltéve, hogy nem rólunk szól.
Hogyan áll össze a drámaháromszög? Ha “A” kollégát zavarja, bántja, amit “B” kolléga csinál, a legritkább esetben tisztázzák közvetlenül, egymás között a történteket. Általában “A” felkeres egy hozzá közel álló személyt (barátot, kollégát, családtagot), “C”-t, és elmeséli mi történt. “C” többnyire azonnal egyetért, megerősíti “A”-t abban, hogy amit “B” csinált az tényleg nem volt helyes.
Egyrészt alapvető emberi működésünk, hogy kettős mércét alkalmazunk. Azt hisszük, ha valaki valami nekünk nem tetszőt csinál, az az adott ember személyiségét minősíti, nem pedig a körülményeket. Ha mi hibázunk, akkor pedig pont fordítva.
Például:
Miért késett a munkatársunk a meetingről? Mert lusta, nemtörődöm, nem tiszteli meg a többieket. Ilyen személyiség.
Mi miért késtünk a meetingről? Mert lefagyott az operációs rendszer, mert még át akartuk nézni a jegyzeteinket, mert magunkra löttyintettük a teát az utolsó pillanatban, és ruhát kellett cserélnünk. Fránya körülmények.
Másrészt egyszerűbb elkerülni a konfrontációt a kellemetlenséget okozó személlyel, és keresni valakit, aki megerősít.
Két dolog mellett kell elköteleződni:
Terjessz pozitív híreket! Legyen szóbeszéd tárgya az, hogy valaki valamit kivételesen jól oldott meg, vagy az, hogy mit tanult a hibájából.
Építs közösséget, pletykálj okosan, szívből. Ha pedig nem tudod eldönteni, hogy tovább add-e, ami a füledbe jutott, Szokratesz hármas szűrője segíthet.
Vendégszerzőnk: Danka Csilla
A cikk az alábbi forrásokból táplálkozik: